86 éves korában meghalt dr. Móricz Imre mérnök, Móricz Zsigmond író fia. A szomorú hírről Nyáry Krisztián könyvkiadó, író, irodalomtörténész számolt be a közösségi oldalán.
Fogadott fia volt az írónak
Életének 86 évében tegnap meghalt dr. Móricz Imre mérnök. Móricz Zsigmond fia volt, akként is élt. Ennek van jelentősége, nem pedig annak a kérdésnek, hogy vérszerinti vagy „csak” fogadott fia volt az írónak. Menhelyi gyerekből lett két diplomás, nyelveket beszélő, alkotó ember. Hétéves volt, amikor Móricz Zsigmond meghalt, de egész életében vallotta, hogy kitartását, hitét, világlátását apjának köszönhette – kezdi a posztban Nyáry Krisztián.
Litkei Imreként született
Litkei Imre néven látta mega napvilágot 1935. április 14-én a budapesti Szent Rókus Kórházban. Édesanyja, a 19 éves Litkei Erzsébet egy fiktív nevet és címet diktált be, amikor az édesapa kilétéről kérdezték. A gyermekről az apa tud, segíti őket, írta az aktába a védőnő. Az irodalomtörténet – az író lányának, Móricz Virágnak monográfiája alapján – évtizedekig úgy tartotta számon, hogy Móricz 1936 őszén a Ferenc József hídon találkozott az öngyilkosságra készülő apátlan-anyátlan Litkei Erzsébettel. Lebeszélte szándékáról, pártfogásába vette, taníttatta, és lejegyezte élettörténetét. Ezekből a történetekből születtek a Csibe-novellák, majd az Árvácska is. Az író a hivatalos életrajz szerint előbb a lányt fogadta örökbe, később pedig a lány apa nélkül született kisfiát, Imrét is.
Az utolsó szerelem
Csak a közelmúltban vált bizonyossá, hogy Csibe valójában az Árvácska írójának utolsó szerelme volt. A mérhetetlen szegénységből Pestre került gyereklány alkalmi prostitúcióból élt, s vélhetőleg így ismerkedett meg Móricz-cal is. Az alkalmi ismeretségből később sajátos múzsa-művész kapcsolat, majd élettársi viszonyt alakult, amit az író környezete nehezen fogadott el. A lány örökbefogadására azért került sor, mert a házas, de feleségétől, Simonyi Máriától külön élő Móricz valamilyen módon legalizálni akarta a kapcsolatukat. Nem tudni pontosan, az író mikor és miként szembesült azzal, hogy Csibének van egy kisfia, akit nevelőszülők nevelnek.
Egy ruháskosár volt a fekhelye
Annyi biztos, hogy a kis Imrét születése után egy nyomorúságos Bercsényi utcai ágybérletbe vitte haza édesanyja, ahol egy ruháskosár volt a fekhelye. Litkei Erzsébet egy dohánygyárban kezdett el dolgozni, ám nem sokkal később kétoldali tüdőgyulladást kapott, 11 hónapos gyermekét nem tudta ellátni, a csecsemőt állami gondozásba vették. Nevelőszülőkhöz került Zagyvarékasra, egy szegény, de tisztességes kubikoscsaládhoz, akik sokkal jobban bántak vele, mint ahogy annak idején anyjával bántak az ő nevelőszülei. A kisfiú akkor került a Szolnok melletti faluba, amikor Csibe a hivatalos életrajzok szerint megismerkedett Móricz-cal. Móricz Imre visszaemlékezése szerint anyja rendszeresen látogatta, és már 1937-ben megjelent vele az író is.
Az apaság-élmény
Nem tudjuk, mit érzett Móricz, amikor először meglátogatta a kisfiút, mert ezeket az oldalakat valaki egyszerűen kivágta a ránk maradt naplókból. Viszont a Pesti Naplóban folytatásokban közölt Míg új a szerelem című regénye 1937 aug. 12-ei folytatásában egyszerre – minden előzmény nélkül – megjelenik az apaság-élmény témája. Az önmagáról mintázott főhős, Dus Péter szobrász egyszer csak rájön, hogy fia van: „Egész testét forróság lepi el: igen, igen, ez az, ezt érzi ő most; ettől italos, ettől mámorszédült: fiút nemzett! (…) az ösztönélet titkai közé tartozik az, hogy ő most, végtelen boldogságának tetőpontján csak úgy megérezte, hogy fia van… Könny ömlik a szemébe, s csak most zúg át rajta a roppant boldogság, hogy eddig nincs fia… Volt, meghalt… Pici korában halt meg az első gyermek, aki fiú volt.” (Móricz és első felesége, Holics Janka fia kiskorában meghalt.)
Így emlékezett az íróra Imre
Csibe apukának szólította Móriczot, akit így a kis Imre nagyapának kezdett hívni. Néhány találkozás után az író egyedül is megjelent Zagyvarékason. Ajándékot – például konyhai eszközöket – vitt a háziaknak, kiságyat, ruhákat a kisfiúnak, akivel mindannyiszor hosszan eljátszott. Egy alkalommal magával vitte Szolnokra is, ahol ketten szálltak meg a Tisza Szállóban. Móricz Imre később így emlékezett a Nagyapa egyik érkezésére: „Én csak úgy sárosán és félmeztelenül szaladtam fel a gátoldalon, egyik kezemben fogva a pórázra fűzött halakat, az aznapi zsákmányt. Amikor megláttam mosolygós arcát, szinte repültem felé. Teljesen új ballonfelöltő volt rajta, szép vajszínű, minden szennyeződésre érzékeny. Én úgy, ahogy voltam, a nyakába ugrottam, összesározva és összekenve a vadonatúj felöltőt is. (…)talán soha nem látszott olyan felszabadultnak, mint akkor, abban a néhány másodpercben.”
Gondozásába vette
Amikor a kisfiú iskolás korú lett, anyja és Móricz bejelentették, hogy magukkal viszik Leányfalura. A Magyar Királyi Állami Gyermekmenhelyhez címzett hivatalos kérelem is fennmaradt: „Tisztelettel értesítem, hogy Litkei Imre II 96190 számú gondozottat, aki 1936. május 28. óta Kiss Boldizsárné sz. Valkó Anna gondozónál van elhelyezve, Zagyvarékas, Fürdő u. 520. szám alatt, — saját gondozásomba szeretném venni s a gyermek jövőjéről gondoskodni kívánok. Vállalom ezt a feladatot, hogy embert nevelek belőle Isten segítségével. Kérem ezért, méltóztassék nekem kiadni őt. Maradok kiváló tisztelettel kész híve Móricz Zsigmond író.” A fiú már rég Leányfalun lakott, amikor a hatóság engedélyezte az örökbefogadást. Innentől Móricz Imre lett a hivatalos neve.
Az író lányai nem örültek
„Nyár végén, iskolakezdet előtt kerültem Leányfalura, akkori otthonunkba. Nagyapa anyámmal jött értem Zagyvarékasra, s együtt vittek haza. (…) Nagyapa Leányfaluról talán már másnap bevitt Pestre, hogy felruházzon, s hogy másoknak megmutasson. (…) Ezután vitt át Budára, a Margit krt. 39-es ház hatodik emeletére, ahova lifttel mentünk, s ami számomra egyedülálló élmény volt. A csengetésre Virág néni nyitott ajtót, aki szemével kérdezve nézett ránk. Nagyapa nem szólt semmit, csak botját felemelve rám mutatott. Mintha ezt mondta volna: ecce homo.” A kisfiú érkezése nem aratott osztatlan örömet Móricz felnőtt lányai körében, s különösen nem az a tudat, hogy immár nemcsak Csibe, hanem Imre is hivatalosan a testvérüknek, s így az író örökösének számít. Móricz Virág később, az általa írt Móricz-életrajzban sem titkolta ellenszenvét a jövevények iránt. Arra persze nem gondolt senki, hogy ez a furcsa családi helyzet milyen rövid ideig fog fennállni.
Móricz halála
Az idillnek a következő tanév elején lett vége. A 63 éves író agyvérzést kapott, állapota válságos volt. A kisfiú többet nem léphetett be a szobájába. Az ajtórésen keresztül látta, hogy a Nagyapát csőrös szájú edényből itatják, és orvos áll az ágya mellett. „Szobájának ajtaja nyitva volt, így beláttam hozzá, amikor az emeletre indultam valamiért. Szótlanul feküdt a nagydíványon, arca fehér volt, s úgy éreztem, hogy a szemeivel kísér, amíg el nem tűntem a lépcső fordulójában. Nem mertem odamenni ágyához, elbúcsúzni tőle. Aztán elvitték…”
Kerülte a nyilvános szerepléseket
Sokáig kerülte a Móricz Zsigmonddal kapcsolatos nyilvános szerepléseket. „Megpróbáltam elbújni, hogy ne kelljen ezekkel a kérdésekkel szembesülnöm. Mindenki megakadt bennem és vágott azzal, hogy honnan vagy, mért vagy, mi a Móriczhoz fűződő jogviszonyod, hiszen úgy nézel ki, mint az öreg, tessék már bajuszt növeszteni!” Már meglett férfi volt, amikor irodalmi klubok vendégeként beszélni kezdett gyerekkoráról és az íróval kapcsolatos emlékeiről. Később megírta visszaemlékezését is: egy irodalmi igénnyel, jó stílusban megírt memoárt. Móricz Zsigmond lányairól mindig nagy tisztelettel emlékezett meg, pedig a feszültségek Csibe 1971-ben bekövetkezett halála után sem múltak el. Móricz Virággal nem is sikerült rendeznie viszonyát, ám Móricz Lilivel később közel kerültek egymáshoz.
Nyáry Krisztián teljes posztja itt érhető el:
Kiemelt kép: Illusztráció