Dorka 13 éves volt, edzésre ment a barátaival a Budapesthez közeli kisvárosban, Kistarcsán. Amikor a zebrára lépett, egy autó elütötte. Pillanatok alatt minden megváltozott. A helyszínen újraélesztették de a körházban sajnos meghalt. Ilyenkor minden szülő felteszi a magában a kérdést: mikor merjem először egyedül elengedni a gyereket bárhová; iskolába, boltba, edzésre. Itt a pszichológusok válasza.

Egy hatalmas csattanásra lettem figyelmes. Odanéztem, láttam, ahogy a gyerek repül a levegőben, majd a betonra esik – mesélte egy szemtanú. A kislány barátaival tartott az edzésre. Amikor a tragédia megtörtént Kistarcsán egy zebrán.

A sógornőm azonnal odaszaladt, majd megkezdte az újraélesztését. Közben az autójából kipattant egy fiatalember, ő is csatlakozott hozzá. Később megtudtam, hogy szabadnapos TEK-es, ahogy a mentős is szolgálaton kívül volt, aki szintén segíteni próbált” – folytatta a szemtanú

Az életmentés közben állítólag megszólalt Dorka telefonja, valaki felvette, majd mondta, hogy azonnal értesítsék az édesanyját, mert nagyon nagy a baj. A közelben dolgozó nő pillanatok alatt odaért, a látottaktól szinte sokkot kapott. A helyszínen lévők beszámolója szerint nem is bírt odanézni, kezét a szeme elé tette.

A mentőben még egyszer újra kellett éleszteni Dorkát, a kórházban azonban a szervezete feladta a harcot, meghalt.

Állítólag az autóst elvakította a napfény és nem vette észre. Ennyin múlna egy ember, egy kiskamasz élete? Egy pillanat alatt megváltozott sok ember élete. A szülők fájdalma leírhatatlan, talán már bánják, hogy Dorka egyedül közlekedett.

A pszichológusok szerint nem kell, hogy bűntudata legyen a kistarcsai eset miatt a szülőknek. Egy ilyen kisvárosban teljesen normális, hogy egy 13 éves gyermek egyedül közlekedik. Elvileg messze nem olyan veszélyes település, mint a főváros. Széles járdák, normális zebrák, minden adott ahhoz, hogy egy 13 éves kiskamasz elinduljon az önállósodás felé vezető úton. Dorka sajnos rosszkor volt rossz helyen.

6 éves kortól engedi a KRESZ

A KRESZ 6 éves kortól engedi meg, hogy a gyerek gyalogosan, és 12 évesen kerékpárral egyedül közlekedjen. A Közlekedéstudományi Intézet tanulmánya szerint az általános iskolába járó elsősök alig tizede jár egyedül iskolába, míg má­sodikban ez a szám ugrásszerűen megnövekszik. N­egyedik osztálytól azután folyamatosan egyre több szülő engedi egyedül a csemetéjét iskolába, és az általános v­égére már a diákok 80 százaléka egyedül érkezik.

Jó a mama taxi?

A Dorka tragédiájáról szóló cikkünk alatt a Facebookon egy hozzászóló azt írta, hogy „Na ezért viszi a legtöbb szülő ahová csak tudja autóval a gyermekét”.

A szakemberek szerint nagyon fontos lenne, hogy a gyerek fokozatosan egyre önállóbbá váljon: akinek ugyanis túlzottan „kipárnázott” gyerekkora volt, az felnőttként nehezen igazodik el az élet gyakorlati oldalán, és kifejezetten sok gondja lehet ebből.

Alapvetően csak azt várhatjuk el a gyerekünktől önállóság terén, amit megtanítottunk neki: ha mindennap kocsival visszük iskolába, nem fog tömegközlekedéssel odatalálni. Ugyanígy azt se fogja tudni, hol a mosogató, ha mindig a szülők pakolnak el vacsora után – mondta Murinkó Lívia családszociológus a Blikknek.

Nagyon fontos a tudatosság, az, hogy hagyjuk a gyereket egyedül játszani, felöltözni, enni, hogy minél hamarabb együtt végezzük otthon a házimunkát, és közösen készüljünk fel az önálló közlekedésre. Ha a gyerek jól ismeri a lakóhelye környékét, tudja, hogyan közlekedjen biztonságosan, és hogyan viselkedjen az idegenekkel, valamint nem kell tömegközlekedési eszközökre szállnia, akár már kisiskolás korban is elmehet egyedül az iskolába. Persze azért nem árt, ha a szülő ellenőrzi időnként, biztonságban van-e a csemetéje.

Egyedül a suliba

Ha a szülő úgy dönt, hogy a gyermek egyedül menjen suliba, az sos.hu szerint alábbiakra érdemes felkészülni:

  • Először gyakoroljon rövidebb távokon a gyerek. Menjen el a közeli boltba, vagy kísérje el az út feléig a szülő. Vagy az első pár napban a gyerekkel egyeztetve kövesse kis távolságból. Ha addig autóval vitte az anya vagy apa, akkor párszor tegyék meg együtt az utat úgy, ahogy majd a gyerek is fog menni.
  • Beszéljék meg, milyen útvonalon fog menni. Ha lehet, mindig ugyanazon az úton járjon, így nem fog eltévedni, és lehet tudni, hol keressék.
  • A gyerek legyen tisztában a közlekedési szabályokkal, az útközben előforduló közlekedési helyzetekkel (lámpa, kereszteződés, busszal közlekedés szabályai).
  • Határozzák meg, kik azok, akikkel bármikor elmehet a gyerek (szülők, nagyszülők). A gyereknek tudnia kell, a szülei soha nem fogják olyan helyzetbe hozni, hogy egy idegent küldenek érte.
  • Ne azt hangsúlyozza a szülő, hogy „ne állj szóba idegennel”, hanem hogy a gyerek még ismerőssel is csak a szülővel való egyeztetés után mehet el. Legyen tisztában vele a gyerek, hogy nem szállhat be senki kocsijába, akármilyen kedvesen is ajánlja fel segítségét az illető, nem fogadhat el semmit, nem kísérhet el egy felnőttet útbaigazítást adni.
  • Legyen kevés cucca a gyereknek, ha lehet, egy táska. Ha minden keze foglalt, nehezen tud kapaszkodni a buszon. Minél több és értékesebb tárgy van nála, annál inkább céltáblája egy támadásnak. Ha van telefonja, azt útközben ne vegye elő, ne hallgasson zenét az úton.
  • A gyerek tudja fejből legalább két családtag telefonszámát, akkor is, ha van telefonja (elvesztheti, lemerülhet).
  • Ha a hazaérkezés után egyedül lesz otthon, beszéljék meg, kinek nyithat ajtót, mit tegyen, ha telefonál valaki.
  • Készüljön fel a váratlan helyzetekre. Mit tegyen a gyerek, ha más útvonalon jár a busz, ha lemerül a mobilja, ha elveszti a lakáskulcsát, ha csőtörés van a lakásban, ha hirtelen elhívja egy osztálytárs focizni? Ha a szülők messze dolgoznak, kihez tud fordulni vész esetén (szomszéd, közelben lakó barát)?
  • Beszéljék meg, hogy ha eltévedt vagy más baj van, elsősorban a gyerekkel közlekedő anyáktól kérjen segítséget.
  • Akár játékos formában is el lehet próbálni néhány várható helyzetet.

Használjuk a technika adta vívmányokat!

Ne féljünk használni a mi korosztályunk számára már természetes technikai vívmányokat. Ha a gyerek és mi is biztonságban érezzük magunkat tőle, vegyünk neki mobiltelefont vagy GPS nyomkövetővel ellátott órát.

Kiemelt kép: illusztráció