92 éves korában meghalt Székely Éva, olimpiai úszó, a Nemzet Sportolója. Lánya Gyarmati Andrea orvos, szintén olimpikon.
Székely Éva 1927. április 3-án született Budapesten. Négyévesen tanult megúszni a csillaghegyi strandon, ahol 1936-ban a hangosbemondón keresztül hallgatta a berlini olimpia közvetítését, és azt, ahogy Csík Ferenc megnyerte a 100 méteres gyorsúszást.
„Elhangzott a himnusz, nagyon nagy hatással volt rám. A strand tele volt, még a palik is megkönnyezték. Akkor határoztam el, hogy én olimpiai bajnok akarok lenni! Ha ő nem nyer akkor, talán én sem lettem volna olimpiai bajnok. Ő volt az ideálom” – emlékezett vissza korábban a Magyar Olimpiai Bizottság honlapjának adott interjújában.
Zsidó származás miatt eltiltották
1938-ban egy KISOK-versenyen (Középfokú Iskolák Sportköreinek Országos Központja) figyelt fel rá későbbi edzője, Sárosi Imre, aki a Ferencvárosi Torna Clubhoz hívta. Első felnőtt magyar bajnoki címét az 1940-es folyambajnokság csapatversenyében szerezte, 1941-ben 100 és 200 mellen is országos csúcsot úszott.
Az egyik legnagyobb úszóreménység volt, amikor második világháború alatt zsidó származása miatt eltiltották, és nem sportolhatott. Munkaszolgálatos lett, Vecsésen tankcsapdákat kellett ásnia. Csontig sebes volt a lába, kutyaólban lakott novemberben, konzerves dobozból mosakodott.
Amikor terelték őket, felpattant villamosra, nem vették észre. A villamoson őt kiszúró férfinak annyit mondott, ha feljelenti, lelövik a nyilasok. A férfi nem szólt semmit, csak hogy vegye le a kabátjáról a sárga csillagot. Ha nem így tesz, lehet, hogy ő is Bergen Belsenben, a koncentrációs táborban végzi, ahogy sokan mások sorstársai közül.
Meglépett azonban, ezt súgta az életösztöne. Utána már mások súgták neki, hogy a Benczúr utcába menjen, ott van egy védett ház, ott nem eshet bántódása. Ott is edzett, lépcsőzött fel és le, azt hitték, megtébolyodott, holott csak karban szerette volna tartani kondiját, így erősítette a lábait. Az olimpiai győzelem lebegett akkor is a szeme előtt.
Kijutott az olimpiára
1945-ben 100 méter mellen országos csúccsal tért vissza, két évvel később, kihasználva a mellúszás szabályaiban lévő kiskaput, első nőként úszott versenyen 200 métert pillangózva. Az 1947-es monte-carlói Európa-bajnokságon 200 mellett ezüstérmet szerzett, 400 gyorson hetedik volt.
Az 1948-as londoni olimpián 200 mellen negyedik, a gyorsváltóval ötödik volt, négy évvel később azonban felért a csúcsra: olimpiai bajnoki címet szerzett.
„Tizenegyedik nap. Melyik győz a két Éva közül? – ez a kérdés a 200 m-es mellúszás döntője előtt. A pillangózó Székely Éva a forduló után eldönti: erőteljes hajrával tizenkét év munkájának gyümölcsét aratja le. Novák Éva a második, Killermann Klára csak centikkel esik el a bronzéremtől” – olvasható Kahlich-Gy.Papp-Subert: Olimpiai játékok 1896-1972 című könyvében.
A főiskolai világbajnokságokon 1947 és 1951 között nyolc aranyat és egy ezüstöt szerző versenyző 1954-ben gyermeke születése miatt nem indult az Európa-bajnokságon, az 1956-os, melbourne-i olimpián 200 mellen ezüstérmes lett. Akkori férjével, az olimpiai bajnok vízilabdázó Gyarmati Dezsővel az 1956-os olimpia után nem New Yorkba költözött, csak 1958-ban tértek haza Magyarországra.
1960-ban vonult vissza, pályafutása során hatszor állított fel világrekordot, 44-szeres magyar bajnoki címet szerzett.
Mindenkit sportra buzdított
Aktív sportpályafutása befejezése után rövid ideig gyógyszerészként a MÁV-kórház patikájában dolgozott. 1965-ben szakedzői diplomát szerzett, így a BVSC, majd az FTC utánpótlásában is dolgozott, 1966-tól leánya, Gyarmati Andrea edzéseit is irányította, valamint unokáját, a vízilabdázó Hesz Mátét is ő edzette.
Több sikeres könyvet írt, a leghíresebb, a „Sírni csak a győztesnek szabad” című műve 1981-ben jelent meg. 1976-ban bekerült az úszó Hírességek csarnokába, 2006-ban nemzetközi Fair Play-díjat kapott, 2014-ben a magyar úszósport halhatatlanjává vált.
2004 óta volt a Nemzet Sportolója, erről így nyilatkozott két éve a MOB honlapján.
Nagyon büszke vagyok rá, nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy én is közéjük tartozom. Számomra az olimpiai bajnoki cím és a Nemzet Sportolója-kitüntetés szinte egyenértékű
„Bár azt soha nem felejtem el, amikor hazajöttünk Helsinkiből, a magyar emberek szabadnapot kaphattak, hogy kijöjjenek a Keletibe bennünket fogadni. Még a tetőkön is emberek voltak. Hatalmas szeretet áradt felőlük. Csodálatos érzés volt! Az akkori olimpia sikere nemzeti ügy volt. Ha rossz a kedvem, ez jut eszembe, és megnyugszom.”
Kiemelt kép: Székely Éva
