Megbocsátani sokszor egyáltalán nem könnyű. Hiszen szinte mindenkivel előfordulnak olyan történések, amelyeket olyan mértékben sérelmezünk, hogy úgy érezzük, képtelenség túljutni rajta. A probléma azonban pontosan az, hogy saját magunkat akadályozzuk a továbblépésben.
A céltalan harag
Amikor a múltban megtörtént valami, azt már visszacsinálni, meg nem történtté változtatni nem lehet. De előfordul, hogy annyira igazságtalannak érezzük, hogy nem sikerül kijutni a már minket is felemésztő haragból, s egy helyben toporgunk, újra és újra ugyanahhoz a kérdéshez, illetve sérelemhez visszakanyarodva. Az Onlinepszichológus.net szakembereinek támogatásával sikerülhet kikerülni ebből a sehova sem vezető körből.
A megbocsátás nem más, mint elfogadni a megváltoztathatatlant. Az teszi nagyon nehézzé ezt a helyzetet, hogy az érzéseket nem tudjuk akaratlagosan befolyásolni, ezért érdemes megengedünk magunka az elfogadást. Engedük, hogy csak úgy átéjük, ami történik velünk és bátran szembenézzünk a kínzó érzésekkel.
Mi számít sérelemnek?
Sérelem többféle dolog is lehet, akár olyan is, amit az egyik apróságnak, jelentéktelennek vél, míg a másik számára hatalmas hiba és bántás. A lényeg inkább a hatáson van, amit kivált. Ez pedig nem más, mint a düh, ami alapvetően nem egy nehezen elviselhető érzelem.
Minél fontosabb nekünk az, aki megbánt minket, annál fájdalmasabb lesz a kín, amit átélünk az árulás nyomán. Akár olyan erős és intenzív lehet ez az érzés, mintha valódi fizikai fájdalmat élnénk át éppen.
Ennek hatása van a saját magunkról alkotott képre is, jellemzően kevésbé hisszük szerethetőnek saját magunkat, másrészt a kapcsolatra is, ugyanis ennek nyomán a bizalom komoly sebeket kap.
Hogyan lehet megbocsátani a megbocsáthatatlant?
A cél nem az, hogy tagadjam, vagy elfojsam a valódi érzéseimet, hanem ezzel szemben el kell fogadnom ezeket. A megbocsátás csak akkor következhet be, ha elfogadom a történteket, ehhez túl kell lépni azon, hogy meg akarjam változtatni azokat. Megbocsátani és továbblépni csak akkor lehet, ha a maga nyers valóságában elfogadjuk a valós történéseket.
Milyen lépések segíthetnek ezen az úton?
Érdemes feltenni magunknak azokat a kérdéseket, amelyek segítenek eljutni a célunkhoz. Első lépésként nagyon jó, ha érzések nélkülk tudjuk elmondani vagy akár leírni azt, hogy mi történt. Feketén fehéren. Ehhez kapcsolódva, akár magunkat, akár másokat hibáztatnánk az eseményekért, észre kell vennünk, hogy a gondolatainkat éljük meg valóságként, nem az eseményeket.
Ezután azonosítanunk kell a szituációban érzett érzéseinket, és azt is megfogalmazni, hogy mire lett volna szükségünk, ezeket gyászoljuk el nyugodtan. Végső lépésként érdemes egy cselekvést keresni, ami abban segít, hogy mi jobban legyünk, rátaláljunk az egyensúlyra ismét. Ez a cselekvés vezet tovább a helyzeten, amiből kilépve elmondhatjuk, hogy megbocsátottunk.
